A csillagánizs (Illicium verum) a Schisandraceae családba tartozó Illicium nemzetség legismertebb növényfaja. Egyéb elnevezései: csillagos ánizs, kínai ánizs vagy ánizscsillag. Igen kellemes, a Magyarországon ismertebb, de tőle rendszertanilag távol eső ánizshoz (Pimpinella anisum) hasonló aromájú, de annál valamivel erősebb illatú, édeskés ízű, Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, több étel- és italkülönlegesség neki köszönheti különleges ízét és illatát.
A Dél-Ázsiában is termesztett örökzöld fának a termése sugarasan, csillag alakban helyezkedik el, benne 3–4 mm nagyságú mag fejlődik. Illóolajat, csersavat, cukrot, fehérjét tartalmaz, jellegzetes illatát és ízét az illóolajának nagy részét kitevő anetolnak köszönheti.
Londonba a nagy angol utazó, Sir Thomas Cavendish közvetítésével érkezett 1588. szeptember 9-én, aki Fülöp-szigetekről hozta magával. A kínai és vietnami konyha ismertté válásával azonban Európában is egyre többet kezdték használni lekvárok, szirupok ízesítésére, és az ánizsmagból desztillált drágább ánizsolaj helyettesítésére. A 17. században egyre inkább elterjedt Európában, például a cári udvarban a tea ízesítésére is használták.
Felhasználása
Ínyencségre vágyók jellegzetes íze és illata miatt kiválóan használhatják sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, teák készítéséhez. Az egyik alapvető összetevője a Gallianónak, a Sambucának, a Pastisnak és más ánizsos likőröknek. Az európai ánizs mellett változó mennyiségben használják az abszint készítésekor.
Forrás: wikipedia
|
