FŰSZERLEXIKON
 
     
 
Fűszerlexikon

Ánizs » még több fűszer


Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.

Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.

Felhasználása
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, illóolajat, fehérjét, cukrot tartalmaz.

Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.), vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti.
ánizs

Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős
Ánizslikőrök, ánizsos párlatok

Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó) jellegzetes aromáját. Házilag főként törkölypárlatból (ritkábban borpárlatból) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, azt általában gabonaszeszből. Az eredetileg a híoszi pisztáciafa gyantájával ízesített, szintén görög eredetű likőrt, a masztikát Görögországon kívül ánizzsal ízesítik. Az anisette (vagy anis), mely a csillagánizsból készülő pastisra hasonlít, egy nagyon édes, színtelen likőr; fő alapanyaga az ánizs.[1] Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény mellett) a hasonlóképp karakteres svájci-francia abszint egyik fő alkotóeleme is.

Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes hatást figyelhetünk meg. Az ánizsolaj (hasonlóan például az édeskömény vagy a koriander illóolajához) vízben nagyon rosszul oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki. Ez a színváltozás (a Louche-hatás) lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák.

Gyógyhatása
Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. A gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.

Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki.

Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású secretumok (tej, köpet) gyorsabb kiválasztására. A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is alkalmazzák.

 

Forrás: wikipedia


Termékeink
Rendelés menete
Fizetés, szállítás
Jogi háttér
E-mail (azonosító)

Jelszó

Nincs termék a kosárban.


Segítsen Ön is! KézenFogva 1%