Az édeskömény (Foeniculum vulgare) az ernyősök (Apiaceae, régebben Umbelliferae) népes családjából a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja.
A növény fűszer és gyógynövény is egyben. Az édeskömény, mint növény a termesztése óta fokozatosan elkülönülő alfajokra osztható, így ide tartozik a közönséges édeskömény (F. vulgare var. vulgare) (közönséges édeskömény), a római édeskömény (F. vulgare var. dulce) és az olasz édeskömény (F. vulgare var. azoricum). Egyéb elnevezése az ánizskapor, a fennel és ismert az olasz neve is a finocchio.
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. A hosszú idő alatt számos termesztett változata, illetve alfaja alakult ki. Fő alfajai a F. vulgare var. vulgare (közönséges édeskömény), a F. vulgare var. dulce (római édeskömény) és a F. vulgare var. azoricum (olasz édeskömény) – ez legutóbbit szinte kizárólag a szárgumójáért ültetik, mert termése többnyire kellemetlen ízű. A közönséges édeskömény legfontosabb változata a F. vulgare ssp. capillaceum, az ún. „hajszerű édeskömény”.
Felhasználása
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
A római édeskömény termése a fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.
Forrás: wikipedia
|
